Az interneten olvasgatva találtam egy elgondolkodtató párbeszédet. Ez a párbeszéd egy imádkozó ember és Isten között zajlik. Kérlek, olvassátok el, mert nagyon tanulságos és segít, hogy ne csak megszokásból imádkozzunk, hanem gondoljuk át, mit is mondunk!
- „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben...
- Igen?
- Héé ne szakíts félbe, most éppen imádkozom!
- De te szólítottál!
- Szólítottalak? Dehogy is! Én csak imádkozom. Na, mi Atyánk ki vagy a mennyekben.
- Már megint!
- Már megint, mi!?
- Megint szóltál hozzám: "Mi Atyánk ki vagy a mennyekben" itt vagyok. Miért hívtál gyermekem?
- Jaj, de én nem gondoltam komolyan, csak úgy mondtam. Tudod, csak elmondom a napi imámat, mert akkor jobban érzem magam, és kész. Ezzel le van tudva a napi áhítat.
- Értem, akkor folytasd.
- Szenteltessék meg a te neved.
- Várj! Hogy érted ezt?
- Micsodát?
- Azt, hogy szenteltessék meg a te neved!
- Hát ez azt, hogy... hmm olyan jól hangzik, mert azt jelenti, hogy... Mindegy nem tudom mit jelent! Amúgy is honnan kellene tudom a jelentését, ez is benne van a szokásos imában! Apropó tényleg mit jelent?
- Ez azt jelenti, hogy szent és csodálatos az, akihez imádkozol.
- Jééé, ez logikusan hangzik. Még nem is gondolkoztam el, hogy mit is jelent, de így már világos.
Akkor folytatom: Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is.
- Ezt komolyan is gondolod?
- Persze, miért is ne?
- És mit jelent az, amit mondasz?
- Semmi különöset, csak azt, hogy te itt a földön mindent kontroll alatt tartasz. Kábé ennyi.
- Valóban kontrollállak téged?
- Nos, járok templomba.
- Nem erről kérdeztelek! Mi a helyzet a rossz szokásaiddal? Mi a helyzet az erőszakos természeteddel? Te is tudod, hogy komoly problémák vannak veled. És mindig csak magadra gondolsz, másokon csak átnézel és érzéketlen vagy. Ha érdeked úgy kívánja, érzéketlenül keresztültaposol másokon.
- Ne piszkálj! A többi templomba járó sem különb nálam!
- Egy pillanat, te az előbb azt mondtad, hogy legyen meg az akaratom. Ezt azoknál tudom először elkezdeni, akik kérik tőlem. Mint például te az előbb.
- De eddig még nem is gondolkoztam el ezeken a dolgokon. Bár most, hogy így mondod, tényleg sok dologban problémáim vannak önmagammal. És szeretnék, tudod olyan igazából szabad lenni.
- Na, most már kezd értelmet is nyerni az imád. Akkor nekünk együtt kell működnünk, ha valóban változást szeretnél. Büszke vagyok rád, hogy legalább eddig eljutottál!
- Isten, rendben van, de már be kellene fejeznem az imámat. Ez már most sokkal hosszabbra nyúlik, mint szokott. Szóval mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma...
- Neked kevesebb kenyeret kellene enned, mivel túlsúlyos vagy.
- Micsoda? Most minek kritizálsz egyfolytában? Én csak el akarom mondani a szokásos vallásos imámat, erre te meg egyfolytában felhozod a hibáimat és bűneimet.
- Imádkozni veszélyes dolog, mert igazi változást hoz az életedbe, és onnantól kezdve változások történnek, ha akarod, ha nem. Most már túl késő abbahagynod, folytasd csak az imát.
- De most már félek folytatni!
- Miért félsz?
- Mert sejtem, hogy mit fogsz mondani!
- Folytasd csak.
- Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
- És mi a helyzet Árpival?
- Na, mondom. Tudtam, hogy fel fogod őt hozni. De minek hazudozott nekem? Én segítettem neki, ő meg bemocskolt mások előtt, és még most is tartozik. Igaz, hogy őszintén bocsánatot kért, de az ilyet nem lehet csak úgy megbocsátani.
- Akkor mi a helyzet azzal, amit az előbb imádkoztál?
- Jaj, igazából nem gondoltam komolyan, azt is csak úgy mondtam.
- Legalább őszinte vagy. De tudd meg, hogy a keserűség és a harag rágja a szívedet, és csak betegebbé tesz.
- Nem, nincs igazad. Ahogy halad az idő egyre jobban túl teszem magam az egészen, sőt ha meg alkalmam lesz visszavágni, akkor megoldódik.
- Nem fogod jobban érezni magad. Ez önámítás, csak egy ideiglenes illúzió, melybe előszeretettel menekülnek az emberek. Egyre rosszabbul fogod érezni magad, és a bosszú csak tetőzni fogja. De én tudok neked segíteni, ha akarod!
- Igen? De hogyan?
- Bocsáss meg Árpinak, és én is megbocsátok neked! Onnantól kezdve Árpi szívén lesz a teher, nem rajtad. Lehet, hogy pénzedet elvesztetted, de szíved békességét megnyerted!
- De Istenem, nem tudok neki megbocsátani, túlságosan is megbántott ahhoz.
- Akkor én sem tudok neked megbocsátani.
- Ok, rendben igazad van. Neked mindig igazad van! Jobb, ha elvetem a bosszú gondolatát is. Inkább veled legyek közösségben, mintsem egy ilyen ügy távol tartson tőled. Megbocsátok neki, és kérlek, hogy add, hogy meglássa bűneit, és akarjon változni.
- És most hogy érzed magad?
- Hmmm... érdekes ilyet nem szoktam érezni, de mintha könnyebb lenne a szívem, és felszabadultabb lennék. Nincs rajta az a megmagyarázhatatlan nyomás, mint szokott.
- Ok, de még nem értél az ima végére, folytasd csak.
- Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
- Jó, jó, rendben nem foglak, te viszont kerüld az olyan helyzeteket, amikről előre tudod, hogy kísértésbe eshetsz.
- Hogy érted ezt?
- Ne nézz olyan filmeket, melyek rossz hatással vannak rád, ne hallgass olyan zenét, mely a bűnre biztat. Kerüld az olyan szórakozóhelyeket, ahol nem tudsz ellenállni a kísértésnek. Az internetet ne arra használd, hogy prostituáltakat keress rajta. Építsd le kapcsolataidat az olyan barátokkal, akik csak a bűnös életvitelbe visznek, és büszke tobzódásuk végül önmaguk romlásába fog torkollani. Ne tartozz közéjük! Kerüld őket!
- Értem, rendben van.
- És engem ne használj ki! Mindig csak akkor hívsz segítségül, amikor nagy a baj, pedig előre tudtad, hogy nem lenne szabad megtenned, de a szíved mélyén úgyis arra számítasz, hogy én majd kihúzlak a csávából minden alkalommal.
Tudd meg, hogy kegyelmem ajándék, de nem tékozlásra van! Ne mocskold tovább a nevem! Dönts! Maradj mellettem, vagy inkább ne is imádkozz hozzám! Én szeretlek, de nem láncollak magamhoz! Utálatos előttem a langymeleg állapot!
- Bocsáss meg Atyám. Kérlek bocsáss meg... Igazad van és belátom hibáimat.
- Drága gyermekem megbocsátok Jézus Krisztus fiam kereszthalála által, vétkeid el vannak törölve. És most fejezd be imádságodat.
- Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
- Tudod, hogy mi az, ami engem boldoggá tesz?
- Nem, de azt tudom, hogy most megláttam, mennyire gyarló vagyok. De azt is megláttam, hogy mit is jelent igazán átadni a szívemet neked. És milyen boldog vagyok, hogy ismerhetlek. Most már látom, hogy életem új irányt vesz, ami teljesen felszabadít! Köszönöm Istenem, köszönöm neked!
- Már meg is válaszoltad a kérdésemet.
- Tényleg?
- Igen, az olyan emberek mint te, akik teljesen átadják szívüket, gyönyörűséggel töltenek el. Gyönyörködöm benned, és olyanná formállak, amiről te álmodni sem mersz! Most pedig menj és oszd meg másokkal az örömödet, hogy miképpen munkálkodtam benned!”
(forrás: nicelife.hu)
